Első fejezet

1. HOGYAN LESZ VALAKIBŐL SIKERES TETOVÁLÓ?

A siker definícióját számos aspektusból megközelíthetjük, mégis általában szubjektíven értelmezzük. Pénz, elismerés, boldogság? Ezeket szokták talán a leggyakrabban említeni a siker kapcsán. A magyar nyelv értelmező szótárában olvastam, hogy a siker egy olyan kedvező hatás, amit egy elkészült alkotás a környezetében, a nyilvánosságban kelt. Nagyon közel áll ez a meghatározás ahhoz, amit személy szerint gondolok arról, hogy a tetoválói siker hogyan értelmezhető. 

Ha jobban belegondolunk, a siker csupán hozadéka egy alázatos munkának és rengeteg befektetett munkaórának, energiának.

Pénz:

A pénz manapság sokaknál az első helyen van, amikor a sikert megfogalmazzák maguknak. Tetoválóként azonban nem lehet az elsődleges értékmérő, hogy mennyi pénzt kapunk a munkánkért, ahogy a motiváció sem lehet kizárólag a pénzszerzés, mert elég hamar zátonyra futhatunk vele. Akit csak és kizárólag a pénz motivál, tapasztalatom szerint nem válhat kiemelkedő művésszé. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tetováló szakmában nem lehet pénzt keresni, de látni kell, hogy ez már csak a hab a tortán. Az mindig tévút, ha egy szakma csak azért érdekes, mert azt látjuk, hogy sok pénz jön belőle. A sikert pedig nem lehet egyenlővé tenni azzal, hogy milyen drága autó áll a házunk előtt. A realitás az, hogy rengeteg plusz munkát, szabadidőt és energiát bele kell raknunk a fejlődésünkbe ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. Ezért azt gondolom, hogy csak és kizárólag a pénz miatt nem érdemes belevágni  a tetoválásba, mert el fog fogyni a lendület, ami egyben azt is jelenti, hogy leáldozik a fejlődés vágya és kifullad a karrier. Mint minden vállalkozásba, ebbe is előre kell beleraknunk a munkát és csak később élvezhetjük annak gyümölcsét.

Elismerés:

Az elismerés kérdésénél gyakran elgondolkozok, hogy kinek a visszacsatolása számít jobban egy tetoválónak: a szakmáé vagy a vendégé. Ha van egy minta, amit szakmailag elképesztően jól megcsináltunk és olyan mozzanatokat sikerült megvalósítanunk, hogy el sem hisszük, hogy ezt tényleg mi csináltuk, de a vendég arcán nem látjuk az elégedettséget, akkor beérjük azzal, hogy technikailag és szakmailag rendben vagyunk? Számomra a legfontosabb az, hogy a vendég elégedett legyen, ugyanakkor érdemes követni a szakmai fejlődésünket is. 

A vendég elégedettsége azonban szubjektív és kezdetben a hibák észrevételének elkerülésére törekszik, azaz ha vendégként már egy életre magunkon viseljük valaki munkáját, igyekszünk nem a hibákat észrevenni, hanem meggyőzni magunkat és a környezetünket arról, hogy milyen szuper döntést hoztunk, hogy az adott mintát és tetoválót választottuk. Később persze a vendégek elkezdik analizálni a tetoválásukat és egy idő után már felvállalják, ha úgy érzik, rossz döntést hoztak. Ezt azonban ritka esetben közlik a tetoválóval. Ezzel azt akarom mondani, ha kizárólag az elismerést, a visszacsatolást adjuk meg magunknak a siker mérőjeként, akkor ismételten ellentmondásokba ütközhetünk. Fontos a visszacsatolás, az elismerés, de a siker nem csak ebben keresendő.

Boldogság:

A tetoválóvá válás nem egy kikövezett, egyenes út. Rengeteg kudarc és elkeseredettség övezi, ahol kezdőként folyamatosan megkérdőjelezhetjük alkalmasságunkat. Nem sikerül úgy a minta, ahogy szeretnénk. Valamiért nem veszi be a festéket a vendég bőre. Máshogy gyógyul le egy tetoválás az egyik embernél és máshogy egy harmadiknál. Mindent ugyanúgy csináltunk, mégsem tudjuk, hol hibáztunk. Ez pedig egy művészi érzékenységgel megáldott tetoválót egyenesen letargiába taszíthat. A lelkes tanulók pedig a megfelelő támogatás és környezet nélkül, hamar feladhatják próbálkozásaikat, mert mást vártak a szakmától.  Látják, mennyire ügyesek mások, míg ők hiába tesznek meg mindent, egyszerűen nem úgy haladnak, ahogyan elvárták volna maguktól. Így alakul át a kezdeti boldogság érzés és válik teherré az a karrier, amire olyannyira vágytunk. 

A javaslatom tehát az, hogy a siker hajszolása helyett koncentráljunk a munkára. Arra, hogy tetoválóként egyre jobbak és jobbak legyünk, és ha a fókuszt ezen tartjuk, akkor minden fogalom, amit a sikerhez kapcsolunk, vagyis a pénz, elismerés, boldogság jönni fog magától. A lényeg, hogy ne a végéről kezdjük bejárni az utat és ne elsődleges motivációként gondoljunk a sikerre, a pénzre, elismerésre, boldogságra, hanem csupán jutalomként, amit egy koncentrált, áldozatos munka után kapunk. Biztos lehetsz benne, ha a figyelmed a tanulásra irányul, akkor olyan csodálatos dolgokban lesz részed, amire mindig is vágytál és még élvezni is fogod a folyamatot.

Ahhoz, hogy tetoválóként sikereket érhess el, nem csupán technikai tudásra és tapasztalatra van szükség. Összegyűjtöttem azokat a készségeket és tulajdonságokat, amelyek hasznosak egy tetoválónak:

Kommunikációs készség

Erről a könyv későbbi fejezeteiben részletetesen beszélünk majd, nem véletlenül. A kommunikáció a kapcsolatfelvételnél kezdődik. Válaszolni a megkeresésekre, kérdésekre, egyszerűnek tűnik, mégis akadnak, akiknek nehézséget okoz és vagy elfelejtenek válaszolni, vagy későn reagálnak, esetleg félbeszakad a beszélgetés. A bizalom kialakulását nagyban segíti, ha összeszedetten és következetesen kommunikálsz már az első levélváltásnál. A minta tervezésénél szintén lényeges, hogy megértsük az ügyfél igényeit, ugyanakkor terelgessük, hiszen tetoválóként nekünk kell tudni, melyik minta hol fog igazán jól kinézni, vagy hogyan tudjuk az ügyfél által hozott vagy kért mintát úgy átalakítani, hogy a végén elégedett legyen az eredménnyel. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, rengeteg múlik a kommunikáción. Tudjuk-e vezetni a vendéget? Sikerül-e a jó kérdéseket feltenni, amivel megismerjük az elképzeléseit és egy kicsit beleláthatunk a világába? Akkor lesz igazán elégedett, ha a kiváló minta mellé egy szuper ügyfélélmény is társul, ekkor pedig nagy az esély arra, hogy visszatérő vendég válik belőle.

Fókuszáltság

A tetoválás nem mindig megy úgy, ahogyan szeretnénk. Vannak napok, amikor minden gördülékenyen halad, és vannak nagyon nehéz pillanatok. Arra fókuszáljunk, hogy minden nappal egyet lépjünk előre, gyakoroljunk és rajzoljunk sokat, még akkor is, ha nem érezzük motiváltnak magunkat. A motiváció jön és megy, de a kitartást a fókuszáltság adja meg, az visz előre. 

Empátia

Tetoválóként tiszteletben kell tartanunk a vendég érzéseit, aggodalmait és rá kell hangolódnunk ezekre, hogy kialakuljon egy bizalmi kapcsolat. Az érzések tiszteletben tartása jelen esetben azt is jelenti, hogy megértjük a vendég nézőpontját még akkor is, ha az eltér a mi elképzelésünktől. Ne erőltessünk rá semmit a vendégre, amit nem szeretne és ne vegyük félvállról a kéréseit.

Továbbá képzeljük bele magunkat a helyébe. Nekünk lehet, hogy csak egy újabb nap, amikor tetoválunk, de a vendégnek talán ez lesz az első tetoválása, vagy éppen egy olyan emléket varrat magára, ami fontos számára. Ha megfelelő reakció érkezik a tetoválótól, akkor a kezdeti aggodalmak feloldódnak a vendégben és kialakul egy kellemes légkör, amiben mindketten jól érzitek magatokat a tetoválás alatt.

Pontosság és precizitás

A pontosság elég széles területet lefed, ugyanis nemcsak technikai precizitásról van szó, hanem az egész hozzáállásról. Hogy pontosan érkezel a megbeszélt időpontra, időben elküldöd a tervezett mintát, valamint hogy minden vendég ugyanazt a steril, higiénikus környezetet kapja és persze azt a színvonalat, amit ígértél (szóban, vagy a korábbi referencia munkáiddal). Mivel a tetoválók is emberek, ezért nekünk is lehetnek rosszabb napjaink. Amikor elkezded érezni, hogy ez a munkára is hatással lehet, érdemes belátóan cselekedni és inkább lemondani, vagy átrakni a tetoválás időpontját. A precizitást ugyanis minden vendég egyformán megérdemli.

Megbízhatóság

Valójában a megbízhatóság alapja az előbb említett precizitás. Ha szavahihető vagy, és látja a vendég, hogy a kéréseit figyelembe veszed és a szalonban abszolút jó kezekben érzi magát, akkor az már fél siker. Például a megbízhatóságot növeli, ha megfelelően tájékoztatod a vendégedet az elő-és utókezelésről, és minden egyéb tetoválást érintő dologról: hogyan érkezzen a tetoválás napján, milyen előkészületeket tegyen, mikor nem javasolt tetováltatni, korrekciós alkalom felkínálása, beleegyező nyilatkozat, stb.

Etikus magatartás

Az etikus magatartás egyrészt azt jelenti, hogy korrektek vagyunk a vendégekkel és például nem vállalunk el olyan munkát, ami meghaladja a képességeinket, hanem ebben az esetben elirányítjuk őket egy felkészültebb tetoválóhoz. Másrészt jelenti a tetováló kollégákkal szembeni etikus magatartást, ami kiterjed arra, hogy nem alkotunk véleményt a vendég bőrén szereplő tetoválásról, vagy szóljuk le azt a művészt, aki készítette. Ez elsősorban nem azt jelenti, hogy mindenki munkáját nagyra kell tartanunk, de fel kell ismerni, hogy a becsmérlés senkinek sem jó, sem a saját hírnevünknek, sem pedig a vendégnek. Ez alól természetesen kivételt képez, ha a vendég azért keresett meg, hogy egy elrontott tetoválásból kihozzunk valami újat. Bár őszintén szólva én még ebben az esetben sem kezdem el lehúzni az adott tetoválást, hanem arra koncentrálok, hogyan alakítsuk át, mit lehet kihozni belőle. 

Harmadrészt az etikus magatartás magával hozza azt is, hogy más tetoválók által tervezett mintát egy az egyben nem rakunk fel a vendégünk bőrére, még akkor sem, ha az ügyfél ragaszkodik hozzá. Ez rendkívül etikátlan és tiszteletlenség a kollégákkal szemben. Ugyanakkor tanulni egy másik tetoválótól rengeteget lehet, ha megnézzük, ő maga hogyan old meg egy-egy mintát. Hiszen ahány tetováló, annyiféle megközelítés és megoldás létezik. Inspirálódni és egymástól tanulni pedig nem tilos, sőt!

Kreativitás

A munka alappillére a kreativitás, azaz, hogy egy vendég ötletéből mit tudunk kihozni. Bármelyik stílusban is dolgozunk, az alkotói folyamat része, hogy valami egyedit teremtsünk. Úgy gondolom, hogy tetoválóként arra törekszünk, hogy rátaláljunk egy olyan saját stílusra, amit felismernek az emberek. Nincs is annál nagyobb elismerés, ha a minta, amit felvarrunk, felismerhető és kérdezés nélkül is tudják, hogy mi készítettük. Ez azt jelenti, hogy eljutottunk arra a szintre, ami talán a legtöbb tetoválónak a célja már a kezdetektől. Ehhez viszont kreativitásra és szabadságra van szükség, amiben bátran kísérletezhetünk, például wannado mintákkal. Ehhez az kell, hogy rajzoljunk, méghozzá sokat. Üljünk le és hagyjunk időt magunknak. Ha folyamatosan rajzolsz, szinte mindennap, előbb-utóbb jönni fog az ihlet, az a flow, amire vártál és akkor valami megváltozik. Érzed, hogy rátaláltál valamire, amit kerestél, bár még nem tudtad megfogalmazni, mi is az pontosan. 

Kitartás

A tetoválóvá válás kulcsa a türelem és a következetesség. Már volt szó arról, hogy a motiváltságnál fontosabb a fókuszáltság. Nem mindig megy majd jól a tetoválás, a tervezés, a rajzolás, stb. Folyamatosan lesznek hullámvölgyek, amikből úgy tudunk a legjobban kijönni, ha kitartunk a céljaink mellett. A tetoválás folyamata amúgy is rengeteg türelmet igényel, hiszen varrás közben sem kapkodunk, a koncentrált munkához a türelem is hozzátartozik. A kitartás kérdésénél pedig legyünk épp annyira türelmesek magunkkal szemben, bízzunk a képességeinkben és higgyünk abban, hogy sok gyakorlással, tanulással mindig előrébb juthatunk.

Magabiztosság

Az önbizalom több helyen szerepel majd a könyvben, ami kell a magabiztossághoz. A vendég akkor lesz nyugodt és akkor fogja élvezni a tetoválást, ha érzi, hogy jó kezekben van, amit egy határozott kisugárzással megadhatunk neki. Ha kételkedsz magadban és a képességeidben, akkor valószínűleg azt a környezeted is látni fogja, emiatt ők is szorongani kezdenek. Persze a magabiztosság nem egyenlő a nagyképűséggel, ahogy azzal sem, hogy olyan mintákra is igent mondasz, ami egyértelműen meghaladja az aktuális tudásszintedet. Kezdőként ez a magabiztosság megszerezhető, ha tisztában vagy az elméleti alapokkal, begyakoroltad a rutin dolgokat, tehát nem kell gondolkoznod azon, hogyan sterilizálj, hogyan rakj fel egy stencilt, keverj festéket, hanem ezek mennek automatikusan. Kezdetben ezt a magabiztosságot elérheted, ha megengeded magadnak, hogy kezdő legyél, és ne akarj azonnal profinak tűnni. Sokan szavaznak bizalmat ígéretes, újonc tetoválóknak, főleg, ha érzik a magabiztosságot. 

Alázat

Az alázat számomra azt jelenti, hogy nem gondolom azt, hogy már mindent láttam, mindent tudok és nincs hova fejlődni. Ez magával hozza egyrészt a nyitottságot a folyamatos tanulásra, másrészt pedig a tiszteletet mások iránt. Több helyen említem a könyvben az önreflexiót, azaz önvizsgálatot, ahol nemcsak a munkát monitorozom, hanem a saját érzéseimet, viselkedésemet, reakcióimat egy-egy helyzetre. Rengeteget tanulhatunk magunkról a tetoválás során, ha vesszük a fáradtságot és felmérjük, hol tartunk, hol akadtunk el, mit, miért teszünk vagy épp nem teszünk.